A varjuraj
Város felé surrog tova
Hó lesz hamar
Boldog, kinek van otthona
Sötéten állsz
S hátra meredsz, mióta már!
Mondd: merre szállsz
A tél elől, bolond madár?!
Feléd havas
Sivár puszták ásítanak
Nem nyughat az
Ki oly kifosztott, mint te vagy
Sors átka ver
Téli bolyongással gyötör
Füst vagy, amely
Mind hidegebb egekbe tör
Károgd siket
Pusztákba hörgő gyászdalod!
Vérzik szived?
Dacba, jégbe takarhatod
A varjuraj
Város felé surrog tova
Hó lesz hamar
Jaj, akinek nincs otthona!