[Verse 1: Steve Antal]
Ha összeáll a páros, ettől befosik a város. 2 csapat, 4 név, itt a Wacuum ütemgyáros!
Tisztázzuk már most, húzz a fejedre egy zsák fost, ha játszod a jánost
Hallgasd a bárost, a Wacuum zene rádkóstol, elkenjük a szádat rágóstól
Eladom a toronyórát láncostól, ránézésre megállapítom spanod fuxának a jaszkarát
Összetartás legyen, nekem nem kell a snassz barát
Nyeld le a parát, amíg Akkezdettel elhúzzuk a nótádat
Leütöm az utolsó órádat, miután megiszom a CocaCola-dat
Aztán visszaállítom a PH érteket, nem ismerek mértéket a lélek lepte rap-be
Szerkó: terepbe reppenek be. Ha leszarás lenne, szorongás se lenne
De ha túl sokat leszarsz, elfogy a krepp, untatja az agyamat, a sok kamu rap...
Üzenem az összes nagyképű egyénnek: ingyen van a méreg, vegyétek azt’ egyétek
Aza, meg a menyétek, ha kiállunk a színpadra, elfogynak a remények
Szopjanak a sznobok, meg szopjanak a szegények!
A leszart szegélyek, korlátolt erények, halljátok kemények?
A villám álljon belétek, mi a pálya felétek?
Itt minden stimmelő, üsse kő, a Fhészek neked büntető, a zene lüktető
Ha velünk pörögsz, rájössz az élet nem egy mese
Manapság kétszázért elpattan egy vese
Hiányos testvérem a létrának a foka, aki nem vigyáz velünk, annak ott marad a foga
[Verse 2: Saiid]
Megbasztam a rapszakmát, de kellett volna óvszer
Sok emszi született, kaptatok stílust meg módszert
Hogy hogy kell, de innentől a helyzet meleg pajtás
Mert elhagylak és nem fizetek gyerektartást
Az okos, ha nem érti a játékot, nézi
AKPH, Wacuum, Fhészek érzi
Te csak erőlteteted, mint éhes ember a szarást
Tempera kakás, kint vagyok a levegőn, velem szemben a lakás és fojtogat
A Krómmal megnevezem a dolgokat
A valóság annak való, aki nem bírja a drogokat
Adod itt a hóchemet, kívánod a bókomat
Mindegy, ki a kapitány az is TenCash és bólogat szegény
Cinkesszéfészek regény. Seprő kemény, velős lepény, verőlegény
Haver ez nem playback, utánam Odupla és a szentképek
A mi festményünk hanggal mozgott, a tiéd a csenddé lett
[Verse 3: Odupla]
Csak tűnődök azon, amikor különös tündérekkel tündökölök
Könnyen a bűnök közepébe lépek a lépemmel
Üres lelkű gépekkel, beporozlak a méreggel
Másnap csak kérdezed: miért nem kérdezted?
Depresszív érzéseidet eltitkolva a térben csak szétesel
Szétvet az ideg, ha folyton fojtogatsz
Nem parázok, ha a levegő fullosan fullasztja a torkomat, ortopéd a gondolat
Ragadozóként taposom a gyomokat, nem hagyva véres nyomokat
Nyomorék csak ugatna, ha hangot adnék a szájába
Utolsó vacsoraként élem meg a dolgokat, magam mögé dobva a dolgokat
Elvarrom a szálakat, szánalmas alakok szövege belevág a szemembe
Szemtelenül rohanok bele a gödörbe, kiköltözök az örök harci mezőkre
Mezopotámiai őröknek szórom majd a space cake-t, fessél nekem szép képet, kéket
Amit széjjel tépek. Mit kértek még? Vágjátok a betétet, amitől bevadultok, meg betéptek
Belazulok, mire megértem, hogy én ezt megértem
Őszinte részvétem, ha nem tetszett a részvétem
Részvényként kúszik fel a Fhészek a szögesdrótos létrán
[Verse 4: Újonc]
Hab-kavalkád, felkavart kád
Szökik a micsoda pazarlás
Tel-Avivben talajvízt lát a szemed, ha televíz
Kalamajkát, nyelvi kaland Majkát éri galamb ajkán
Amíg balalajkán dalom a dajkám
Meg szemcsét tele hintett Antony Quinntett
Át az ajtón is pantomim intett Kate Winslet
Mögötte Blik Dani festette Titanik díszlet
Így zsámolygunk a Wigwamig
Kínkeservers, szervez a Cerveza
Szerencsejátékozlásod a koszt ásod, perverz vagy
Gerlezaj, Beraj Zoltán, Toma segíts Zorkán dzseki
Fölkapott fókafaj betekerve folpackkal
Éjszakánként szám szélén a holtakkal hol dudva nő
Acetonos ton, lesz akcentusom este, meg cet ecetesen
Az egycentesem pedzegetted egyszer te sem
Anonímbuszkulcs ejti a basszuskulcst
Mint gusztus galamb gesztust
Túszul s elpusztul
Ide betompult betonpult
Ez volt az utolsó plusz dolcsi, slussz pulcsi