(Újonc)
Élek, s ez ritka alkalom
A fény kisujjnyi, törtfehér
Sugár a kertiasztalon
Tán megjössz, mire körbeér
E nyári kert az árnyaké
Nyugodt ez így ma. Gondolom
A fény, akár az árpalé
Szivárog át a lombokon
Ma mégse jössz. A sarkon állsz
A nap korongja fölragyog:
Ezernyi égi vaskohász
Locsolja szét a sörhabot
Tudom, hogy ez nem épp vidám:
E nemjövés, e ócska szesz
--élek, s ez nem az én hibám
Igérem, orvosolva lesz